Létezhet (baba)élet pelenkahegyek nélkül?

Az alábbi cikk eredetileg itt jelent meg: https://under5.hu/kremer-sari-ec-termeszetes-csecsemohigienia-interju/

Létezhet (baba)élet pelenkahegyek nélkül?

Talán mindeddig természetesnek gondoltuk, hogy a pelenkázás a kisgyermekkor velejárója. Kicsit kitekintve a jól ismert nyugati kultúránkból, ez egyáltalán nem olyan természetes. Ma pedig itthon is egyre többen kérdőjelezik meg: biztos, hogy nincs a baba és a környezet szempontjait tekintve kedvezőbb alternatíva?

Az EC, azaz természetes csecsemőhigiénia éppen erről szól. A témáról Krémer Sárival, az EC hazai szakértőjével és oktatójával beszélgettünk. Sári két gyermekes anyuka, aki Kínában találkozott először az EC-vel. Amikor pocakosan aktuálissá vált, itthon senkitől nem tudott szakszerű útmutatást kérni, így személyesen ásta hát bele magát a témába és fejleszti mai napig is a „Pelenkátlanodj” módszert. 

 Olvasási idő: 10 perc

Mi a Természetes Csecsemőhigiénia?

EC = elimination communication = ürítési kommunikáció
Magyarul: Természetes csecsemőhigiénia


Az EC egy gyengéd babagondozási forma, amelynek során a gyermek szülői segítséggel akár újszülött korától a pelenkán kívülre, egy arra megfelelő helyre ürít. A baba mindig a saját szintjén aktív részese a folyamatnak. Saját fejlődésével párhuzamosan, fokozatosan önállósodik, míg olyan másfél éves kora környékén szobatiszta lesz.

Forrás: http://pelenkatlanodj.com/

Milyen indíttatásból vágtál bele első kislányoddal az EC-alapú csecsemőgondozásba?

Több okból is izgalmas számomra ez a téma. Ha röviden kéne válaszolnom: a kommunikációs lehetőség az, ami elsősorban megfogott. A piciknek nagyon erős testtudatossága van és mindenről kommunikálnak velünk nonverbálisan. Így az egész egy igazi csapatmunka.

Egyébként környezetvédelmi szempontokból bennem fel sem merült, hogy papírpelenkát használjunk. Ugyan EC-vel még vártam volna szülés után néhány hetet, de Luca másként döntött. Pelenka-kiütéses lett, illetve minden egyes alkalommal a pelenkázóra pisilt, ahogy “kicsomagoltam”.

A magyar nyelvű szakirodalom hiányában angol nyelvűbe ástam bele magam, és ami végképp elkötelezett a módszer mellett, az a logikussága. 

A baba kezdetektől jelzi minden alapigényét: ha éhes, ha álmos, és azt is, ha ürítenie kell. Egész egyszerűen csak reagálni kell rá.

Üríteni természetes dolog, üríteni a megfelelő helyre tanult dolog. Miért ne üríthetnének már a kezdetektől “szabadon” a babák is!? Miért tanítanánk nekik azt, hogy a pelenka a bili, ha használhatunk rendes bilit is?!

A babák kezdettől jelzik minden igényüket, csak rájuk kell hangolódni

Kezdetekben hogyan észleli az édesanya, hogy a babájának ürítenie kell?

Ugyanúgy ahogy az összes többi dolgot. Te honnan tudod, ha éhes vagy álmos a gyereked? Valószínűleg ismered a babád természetes ritmusát, hogy mikor és mennyi idő után mi jön. Az ürítésről például tudni lehet, hogy az ébredés és az étkezések után nem sokkal történik.

Aztán vannak előjelei is. Megérezheted vagy ő maga is jelezhet. A székletürítési ingert például minden anyuka felismeri. Az újszülött korban még igen aktívan tekeregnek, vagy nyöszörögnek. Szopi (vagy cumiztatás) közben ki-be veszi a cicit, mert nem tud többet enni az ürítési inger miatt, pedig szeretne. Alvás közben pedig megébrednek rá. Természetesen, ha úgy érzed, hogy te nem tudsz folyamatosan figyelni erre, akkor sincs semmi gond: ilyenkor jön a képbe a részidős EC.

Ez mit jelent pontosan? Néha kap bilit, néha pedig nem?

Kiválasztasz egy, a baba számára is egyértelműen körülhatárolható szituációt, amikor következetesen, mindig EC-ztek, a többi időben pedig nem.

Akármilyen kevés időbefektetés megtérül.

Nyugaton vagyunk – ha már egy ürítést elkapsz, vagy akár napi 1-2 órát rászánsz, azzal is sokkal többet teszel a baba higiéniája érdekében, mintha csak pelenkáznál, és annyival egyszerűsödik le a szobatisztaság tanítása is. Egyébként nem zavarodik össze, ha csak bizonyos napszakban vagy bizonyos emberektől kap bilit, hanem megszokja. Egy EC-s baba jelzi az ürítési szándékát, de ha nem kap választ, természetesen elengedi.

Akár egész kicsi kortól is elkezdhetitek az EC-zést

Honnan tudja egy kezdő EC-ző anya, hogy mikor kell felajánlani a bilit? Milyen tippeket adnál ehhez?

Kezdéskor érdemes alaposan megfigyelni a baba minden ürítéssel kapcsolatos szokását.

jelzéseket és a természetes ürítési ritmust is, sőt azt is, hogy a te megérzéseid hogyan jelentkeznek.
Az említett nagyon aktív ösztönös jelzések nagyjából 4-6 hónapos korban eltűnnek, és felváltják őket a tanult jelzések, például nézi a kicsi a bilit. 
Azokban az időszakokban, amikor semmilyen jelzés nincs érdemes a baba természetes ürítési ritmusa alapján felkínálni neki a bilizési lehetőséget.

Nagyon fontosak a megérzések is, amik minden édesanyában ott vannak: apró, tudat alatti jelek.
Hallgassunk a saját belső hangunkra is, illetve hangolódjunk rá egymásra.

És főleg higgyük el: működik! 

Higgyétek el, működik! 🙂

Mire kell felkészülni különböző korosztályú babáknál, ha szeretnénk belevágni az EC-be?

Minél kisebb a pici, annál könnyebb vele elkezdeni az EC-t. 
Ennek több oka is van.

A babák már 0 hónaposan akaratlagosan el tudják engedni ezeket a záróizmokat, de 1-2 hét alatt már a visszatartást is megtanulják, vagyis meg tudja várni azt a rövid időt, amíg felajánlod a bilit.

  • Ha 0 hónaposan kezditek, akkor 3-4 hónapos korára valószínűleg már “kakibiztos” lesz.
  • 9-14 hónapos korára pedig a legtöbben el tudják hagyni a pelenkát, hiszen – segítséggel – olyan elenyészően kevés lesz a baleset.
  • Egyébként 9 hónapos korban indul be a rövidtávú memória, 14-18 hó között pedig a hosszú távú memória is.
  • Legkésőbb innentől már jó, ha átváltunk a “csak pelenkáról”. Ekkor már egyre inkább a teljes idős EC a cél, hogy az maradjon meg a gyermekben, ez a természetes ürítési mód.

 Ezt a kort megelőzően tehát még bárhogy beépítheted a módszert a mindennapjaitokba.

A lényeg, hogy a pici higiéniáját szem előtt tartsuk, ismerje a bilit is, ne csak a pelenkát. Utóbbi azért fontos, hogy később könnyedén elfogadja a “mától csak bili” szabályt.

Mi a helyzet az utóbbi esetben, ha a gyermek „kinőtte” az EC-zést, azaz 18 hónapos elmúlt, de még pelusos?

Másfél éves kor felett már egyre nehezebb őket kiszoktatni a pelenkából, hiszen azt szokta meg, hogy a pelus a bili. A dackorszakról nem is beszélve.

Ráadásul, ha 32 hónapos kor felett kezdünk bele, akkor gyakori lehet a szorulásos és vizelet-visszatartási probléma.

Sok gyerek nem hajlandó a pelenkán kívülre üríteni, inkább visszatartja. Az éveken keresztül elhanyagolt izomcsoport kontrolljának újratanulása is lehet nehéz.

Úgy gondolom, hogy szülőként, az ürítés tekintetében is érdemes arra koncentrálni, hogy a gyerekünknek mi a jó hosszú távon. Az egészséges, jól működő gáti izomzat pedig egyértelműen ez a kategória.

Mi tanácsolsz, hogyan kezdjünk mégis nekiállni a szobatisztaságnak egy dacoló totyogóval?

A lényeg, hogy nem szabad túlizgulni a dolgot ebben az időszakban sem, egyszerűen bele kell vágni.


Tapasztalatom szerint egy ekkora kisgyermek szülei leginkább lelkiismereti problémát csinálnak a kérdésből: Vajon pszichésen sérül-e a gyermek? A szorongás nem véletlen, hiszen sok helyről halljuk, hogy, ha nem tetszik a kicsinek a bilizés, biztos rossz neki, és ezért már a kisujjunkat sem merjük mozdítani.

Ugyanakkor az ő érdekében fontos, hogy felelős szülőként ebben a témában egyértelműek és határozottak legyünk: márpedig mától bili van.

Akár játékosan: “mától a pelusokat elajándékozzuk, hiszen te nagyfiú/nagylány vagy. Válasszunk (autós/pónis mesefigurás) bugyit, és kérlek, tartsd tisztán az autókat/pónikat.” 

Szemed előtt az lebegjen, hogy erre van az előre, hiszen, ha céltudatos vagy, a gyermek követni fog téged. Fontos, hogy figyeljük meg az ürítési ritmusát, jelzéseit (lefagy, elbújik, rugózik, stb), hogy ne feleslegesen ültessük a bilire, mert abból nem tanul semmit.

Ilyenkor emlékeztessük: “figyu, látom, bebújtál a sarokba, kakilnod kell, gyere ülj a bilire.”

Vannak praktikus tanácsaid azoknak a szülőknek, akik sokat vannak házon kívül a babával?

A stabilan ülni tudó babáknak a legjobb eszköz az összecsukható bili és WC-ülőke egyben. Tisztán anyatejes babánál még mehet csapba is, vagy egyszerűen a WC-be, “klasszikus EC-pózt”, kvázi guggoló pózt felvéve.

mozgássérült WC, illetve a szoptatós szoba a praktikus, hiszen ott nincs zaj, nem mászkálnak.

Az igazság az, hogy ahol te nem szívesen pisilsz, ott ő sem fog valószínűleg. Ha nem érzi, hogy higiénikus és zavartalan a környezet, inkább hazaviszi majd, esetleg elengedi magát a pelusba.

Kis szakértő, nagy munkában!

A téma szakértőjeként hogyan látod a pelenkázási szokásokat tíz év múlva? Vajon a modern, internetalapú technológiák teret nyernek a babatermékek, a szobatisztaság elősegítésében?

Szülés előtt egy mesterséges-intelligencián dolgozó cégnél dolgoztam. Minden lehetséges, több mint azt mi gondoljuk.

De az EC lényege éppen a baba-mama, baba-papa közti kommunikáció, az egymásra hangolódás, ami gyermek és szülő között pótolhatatlan.

Az egész egy élmény. Az EC varázsa pontosan abban van, hogy mi szülők a babánk olyan igényét tudjuk kielégíteni, amiről a mi kultúránkban a legtöbben azt hiszik, hogy nem is létezik, pedig valójában nagyon is ott van.

A higiénia szempontokon túl, kutatások is bizonyítják, hogy az EC-zéssel csökken a “megmagyarázhatatlan” babakori nyűgösködések száma. Az EC még egy eszköz a kezedben, hogy közelebb kerülj a gyerekedhez.

Sárit előadásokon, blogon, magazinokban és TV műsorokban is meghallgathatjátok

Mennyire nyitottak a magyar szülők az EC-re?

Alapvetően nyitottak, és szerencsére egyre többen tudnak is róla, bár tény, hogy a részidős EC preferált.

Általában tévhitek miatt nem mernek belevágni. Sokan azt gondolják, hogy az EC-zés egyenlő az állandó a “pucérkodással”, de ez maximum a megfigyelés alatt van így, azaz 1-1 nap.

Amúgy olyan 9-14 hónapos korig mosható pelust használunk. Emellett érdemes napi 1-2 óra pelusmentes időszakot is csinálni, amikor valami olyan van rajta, ami átázik. Ezzel a megfigyeléseket is frissen tartjuk és mindenki tanul belőle. Az éjszakát pedig nem kell ugyanakkor elkezdeni, mint nappali EC-t. Szóval az egészet mindenki magának alakítja ki.

Összességében tény, hogy eleinte több meló, de megéri. Tegyük fel, hogy 16 hónaposan nem kell többet pelenkázni (energia- és költséghatékony), nem kell szobatisztaságot tanítani (hiszen az az EC mellékterméke), higiénikus, és ami a legfontosabb: egy iszonyaterős kapcsolódási pont.

Mik a terveid a jövőre nézve?

Szeretném, hogy minél több család megtudja, hogy van lét a pelenka-hegyeken túl. Jelenleg éppen ezért írom a könyvet az EC-s módszer gyakorlati alkalmazásáról, illetve dolgozom az EC-alapú szobatisztaság módszerén kifejezetten a nagyobb babák számára.

Végezetül, visszatérve Rátok: hogyan néz ki röviden egy átlagos napotok a két kicsivel?

 Úgy gondolom, mindenkinek jobb, ha nem ülünk otthon egész nap. Mi délelőtt mozdulunk ki. Ez rendszert ad, és nem bontják le a házat. Bár igaz, hogy még egy gyerekkel könnyebb volt változatosabb programokat kipróbálni: baba-mama torna, baba-mama jóga, babaúszás, stb. Mostanában az éneklős programokat keressük, mert jó kiengedni magunkból a feszültséget, beszélgetni más anyukákkal, és főként, mert a gyerekek is élvezik. 



Köszönjük az interjút!

További infók:  

Ha többet szeretnétek tudni az EC-ről és Sári munkájáról, keressétek fel a Pelenkátlanodj blogFacebookInstagram oldalát és Youtube csatornáját. Programjai és előadásai az under5 oldalán is elérhetőek!