Nóra válaszol 2.: Válaszkész bilizés a dackorszakban

<<< A cikk első részét itt találod: Tudd meg mi a különbség egy csecsemő és egy totyogó válaszkész nevelése között?

A Válaszkész Szülők Egyesülete elnökével, Dobiné Olasz-Papp Nórával beszélgettem arról, hogy hogyan is lehet a dackorszakban válaszkészen reagálni … és azon belül is a bilizéssel kapcsolatos dacot hogyan érdemes kezelni.

Mondanál pár szót magadról? Mivel foglalkozol pontosan?

Három gyermekes édesanya vagyok, akinek az a hivatása, hogy családalapítás előtt állókat, kismamákat, egy vagy több gyermekről gondoskodó párokat, szülőket támogasson, segítsen hiteles információkkal, érzelmileg is biztonságos közegben. Anya-magzat kapcsolatanalitikus vagyok, független szülésfelkészítő, szoptatásban képzett dúla, személyközpontú tanácsadó, gyászcsoport vezető, a Válaszkész Szülők Egyesülete elnöke és a Full Moon Birthing Clothes kitalálója.

Hogyan lehet válaszkész szülőnek maradni amikor betelik a pohár?

Minden család, minden anya és gyermek nagyon egyedi! Mindenkinek van veleszületett temperamentuma, s annak megfelelőek a megnyilvánulásai is.

Nem lehet egyenskatulyát ráhúzni senkire, s azt mondani, hogy bizonyos viselkedés már nem felel meg a válaszkészség kritériumainak.

Nincsenek kritériumok, pusztán élet van! Van olyan, aki mindig is Buddha típusú volt, egyszerűen olyan a vérmérséklete, hogy nem idegeskedik, más pedig temperamentumosabb, hirtelenebb típus, s felemeli a hangját olykor, s egyik sem jobb vagy rosszabb, ő így tud jelen lenni.

Ami fontos, hogy ha van is konfliktus, mit kezdünk vele? Mire van szükségünk ahhoz, hogy újra tudjunk kapcsolódni magunkkal s a gyermekünkkel is? Ezek megint önismereti kérdések.

1,5 éves kortól, sőt már előbb is, tudnak kialakulni olyan helyzetek, amik végett a szülő megrökönyödik, feldühödik, meglepődik, sírva fakad. Ezek lehetnek érzelmi okok, fáradtságból származó indokok vagy épp az, hogy a gyermek felmászik mindenhova, pörög ezerrel, dackorszakos és akarnokoskodik, folyamatosan feszegeti a határokat.

Mivel a válaszkészség útját járóknak általában fontos az érzelmi szabadság, ezen jelenségek jó visszajelzések arra, hogy a gyermek képessé vált arra, hogy szabadon érezzen, ne fojtsa vissza, és merje megmutatni! Ez a szülőnek is jár! Járna, csak a mostani szülők ritkán hozták magukkal ezt a mintát, s nehéz kezelni azokat a szituációkat, melyben megint csak az van birizgálva, hogy:

Elég jó vagyok-e, mit rontottam el, s hogyan fejezzem ki magam, szabad-e egyáltalán azt éreznem, amit? Szabad-e dühösnek lennem a saját gyerekemre?

Ez akkor különösen fájdalmas érzés, ha magammal azt hoztam, hogy rám sokszor voltak dühösek, nem kaptam megfelelő érzelmi támogatást, s ez egysíkúan működött. Pedig nem magával az érzelemmel van baj, negatívnak titulált érzelemeket is szabad érezni! Az a nem mindegy, hogyan fejezem azt ki! Lehet dühöt bántóan is kifejezni, s lehet én-üzenet formájában is. Utóbbi nagyon rendben van, s ha ezt be tudjuk építeni a mindennapokba, remek minta a gyermeknek az érzelmi szabályozáshoz is.

Hogyan érdemes kialakítani és gyakorlatban megvalósítani a családi szintű szabályokat?

Érdemes kialakítani adott családra jellemző működési rendet, amit párunkkal közösen alkotunk meg, a gyermek(ek)et koruknak megfelelően bevonva. Találjuk meg azt, ami számunkra komfortos, élhető, nem törődve azzal, más mit tart jónak! Ne másnak akarjunk megfelelni ebben sem! A szabályok sokszor segítenek az élhetőségben, de érdemes rugalmasan kezelni ezeket. Persze van olyan, ami fix és nem áthágható, pl. a fizikai erőszak mellőzése, és biztonsági elemek. Tehát ami ön-és közveszélyes lehet, az tiltólistás, minden másban szabad rugalmasnak lenni.

Dackorszakos hisztik kezelése. Konkrétan mit tehetünk amikor beköszönt a dackorszak… ?

Nagyon sok türelem kellhet egy dackorszakos gyermek mellé. Érdemes tudatosítani magunkban, hogy ez neki sem egyszerű korszak, sokat frusztrálódik, sok mindent szeretne kifejezni, de van, hogy verbálisan még nem megy, folyamatosan csak akar.

Nem a szüleit akarja tudatosan kikészíteni, hanem egy újabb nagyon intenzív korszakban van, melyben segítségre szorul.

Az együttműködő kommunikációs hozzáállás sokat segíthet! Tehát azt regisztrálni magunkban, hogy ő most hogy érezheti magát, azt felé is közölni, azt is, hogy én hogy érzem magam, s a vihar kitörése után újra kapcsolódni.

Mondanál konkrét példákat, dackorszakos megoldásokat?

Ha vannak a gyermeknél olyan elemek, amik kiiktatásával csökkenthetjük a frusztrációt, akkor bátran!

Például vásárlásnál

  • Ha megoldható, inkább menjünk nélküle vásárolni.
  • Ha csak vele tudunk, akkor próbáljuk elkerülni, hogy fáradt legyen.
  • Vonjuk be a vásárlásba is, készíthetünk rajzot neki, amiket ő gyűjthet be.

Játszótéren alkalmazzunk közösen kialakított rendszert hazamenetelkor!

  • Tehát lehetőleg ne egyik pillanatról a másikra rántsuk ki a játékból, hagyjunk időt a búcsúzásra! Pl. még 10-et csúszhatsz, utána indulunk!
  • Ezután valóban induljunk el! Ha sír, akkor visszajelezhetjük neki, hogy “Láttam, nagyon jól érezted magad, szerettél volna még maradni, és most csalódott/dühös/szomorú vagy, hogy itt Kellett hagyni a sok klassz játékot! Teljesen értelek!” Ezzel szabad utat adtunk az érzelmeinek, elfogadást tanúsítunk felé, empatikusak is vagyunk, határt is húztunk.

Felmászni a magas pultra, kavicsot dobálni ablak felé. Visszajelezhetünk pl. így:

  • Levesszük, megakadályozzuk a veszélyes viselkedést, s nagy eséllyel ellenállásba ütközünk.
  • Erre mondhatjuk neki: “Annyira izgalmasnak találtad a magasban nézelődést/kíváncsi voltál, milyen messzire tud repülni a kő, viccesnek találtad a puffanó hangját, én nem hagyhattam neked ezt. Aggódtam, hogy leesel/kitörik az ablak. Én most mergesnek/szomorúnak látlak. Van kedved kimenni délután a parkba és ott olyan messzire dobod a követ, amennyire csak akarod, még versenyezhetünk is! Vagy begombócoljunk egy zoknit? Az puha, dobálhatod benn is!”

Ha megint kiborította a vizet a gyermek. Reakció: dühös leszek, hiszen már 6milliószor kértem, ne tegye, ő meg csakazértis! Erre mondhatom azt, hogy:

  • “Nagyon elegem van most már belőled, miért nem érted meg, amit kértem?! Miért kell újra meg újra kiidegelned?! Nem hiszem el, hogy ennyire ügyetlen vagy!” Ez a reakció nem fogja előrevinni az ügyet, egészen bizonyos.
  • De reagálhatok így is: “ Jaj, már megint kiborítottad a vizet! Segíts légyszíves feltörölni, tegyünk együtt rendet! Gondolkodom, miért tehetted megint. Unatkoztál? Nem figyeltem rád szerinted? Most elveszem a poharat, úgy tűnik, nem vagy szomjas! Én viszont elég dühös lettem, mert azt hittem, tényleg inni szeretnél, de csak játszottál a pohárral.”

Ebben az utóbbi reakcióban benne van a történés ténye, az én érzelmem, s az is, hogy szeretnék kapcsolódni a gyermekkel. Ezt az attitűdöt lehet tovább vinni bármilyen idegőrlő szituációra, boltban, otthon, játszótéren, akárhol.

Nagyon jó, ha konfliktus esetén, a robbanás után tudunk újra kapcsolódni egymáshoz. Az agyi működés végett úgy vagyunk huzalozva, hogy amíg dúlnak az intenzív érzelmek, addig nem tudunk racionálisan gondolkodni. A gyermeknél plane így van, s meg kell várni, amíg kijön az intenzív állapotból, mert addig nem fogja érteni, amit mondok, kérek. Tehát nem elvárható tőle a belátás fogalma sem. Ha hagyjuk, hogy kidühöngje, kisírja magát- perzse fizikai bántalmazást nem engedve, tehát nem üthet, rúghat belénk- megszabadul a feszültségtől, s lehet újra kapcsolódni.

Mi a helyzet ha nincs lehetőség kompromisszumokra?

Vannak olyan szituációk, melyben nem is kérdés, beavatkozzunk -e, akadályozzuk -e? Pl. az autóútra kiszaladás ilyen. Ott nincs finomkodás, csak hirtelen reakció, ruhánál, kezénél visszahúzva a gyermeket.

A higiénia sem opcionális, kezet mosni muszáj, mindannyiunk érdekében! Lehet, hogy pár pillanatig dühösködik, mert korlátba ütközött, de a kézmosás egy olyan szabály, amit be kell tartani! S ezt visszajelezhetjük neki is, s egy idő után számára is rutin lesz.

Van, hogy időre kell érni valahova, fontos dolog miatt, ott sincs kompromisszum, de később juthatunk egyeszségre, akár útközben megbeszélve, s tartsuk is utána magunkat ahhoz! A bizalom fontos eleme a szülő-gyermek kapcsolatnak is!

Hogyan néz ki ez szerinted a szobatisztaság esetében?
Pl. visszautasítja a bilizést, amikor tudjuk, hogy ebből bizony baleset szokott lenni és el akarjuk kerülni.

Ennek a szituációnak kezelésében a gyermek életkorától függetlenül a legnagyobb támogatás az, ha próbáljuk elkerülni a hibáztatást, a szidást és büntetést! Előfordul, hogy óhatatlanul, főleg, ha ismétlődő helyzetről van szó, dühösek leszünk, még akár büntetést is kilátásba helyezünk, hátha azzal gátat lehet szabni egy számunkra diszkomfortos szituációnak.

Valójában sem a jutalmazás, sem a büntetés hosszútávon nem tudja meghozni a várt eredményt.

Ha nem akar elmenni wc-re, de tudjuk, hogy kellene, próbáljuk nem kiparancsolni, mert az annál nagyobb dacot szülhet! Próbáljuk elkerülni a játszmázás végeláthatatlan körét! A 1,5-3 éves korosztály fejlődési jellegzetessége, hogy keresi a határokat, figyeli a reakcióinkat, s fontos nekik, hogy cselekedeteik, megnyilvánulásaik hatással legyen ránk.

Sokszor kapcsolódási igény van amögött, amit sokan manipulálásnak hívnak, a szobatisztulás folyamata alatt is. Ezekhez a folyamatokhoz rengeteg türelem és bizalom szükséges!

Szeretnénk aktívan cselekedni, de gyakran nem szükséges.

Inkább annak engedélye, hogy tapasztaljon a gyermek sokat a saját bőrén, hogy átélhesse, mi milyen következményekkel jár, megerősíti az ő kompetenciáját is, s arra neki is nagy szüksége van! Hogy megélhesse, a saját teste felett neki van/lesz kontrollja.

Mitől lesz a szobatisztaság tanítása válaszkész?

Ebben is inkább a kísérő, támogató attitűd lehet segítő! Az elvárásmentesség, ítélkezések, sürgetések kerülése előre tudja vinni a folyamatot. Jó, ha bennünk is kikristályosodik, hogyan él bennünk a szobatisztává válás folyamata, gondolata, hogy képzeljük el, akár feltérképezni, nálunk hogy csinálták, s az esetleges traumákat feldolgozni, mert be tudja árnyékolni a gyermekünk szobatisztává válásának folyamatát is, a mi jelenlétünket benne.

Köszönöm 🙂

Köszönöm Nórának a rengeteg hasznos információt!

Mindkét gyerekemmel, Anya-Magzat Kapcsolatanalitikusként végigkísért minket a várandósságon 🙂 Biztos vagyok benne, hogy dúlaként, gyászcsoport vezetőként és szülésfelkészítőként is szuper. Ajánlom őt mindenkinek! Itt megtaláljátok:
www.dobinenora.hu

Nekem is van egy Full Moon Birthing Clothes ruhám, aminek Nóra a megálmodója. Igaz szüléshez pont nem használtam, de tandem szoptatáshoz és éjszakai szopihoz tökéletes. Amikor először magamravettem olyan energiák futottak át rajtam, hogy libabőrös lettem. Biztos vagyok benne, hogy erőt ad az anyának a szülés közben. Nekem a mandalás minta lett a kedvencem.

A Nóra által vezetett Válaszkész Szülők Egyesületnél én is tartottam már EC előadást. Aki Zuglóban jár nézzen be hozzájuk.