Kenyai árvaház: Szobatisztulás és pelenkahasználat

Taita Alapítvány Afrikai Gyermekekért által támogatott árvaházban a csecsemő- és babaszobában összesen 8 gyerekágy van, 25 négyzetméteren. Itt laknak a 4 év alatti gyerekek (jelenleg 4 baba van 3 év alatt). Nekik két külön gondozójuk van, akik felváltva vigyáznak rájuk. Etetik, altatják, itatják, tisztába teszik a babákat, és ha kell, orvoshoz viszik őket.

Az EC módszerének felfedezése és nyugati formájának kialakulása pontosan egy 1977-es kenyai kutatással indult a Digo törzsnél. Marten deVries arról számolt be, hogy a digok 2-3 hetes kor körül szabad ürítési lehetőséget ajánlanak fel a babának és már 4-6 hónapos korban szobatisztának tekintik őket.

(2007-ben deVries visszatért Kenyába és az újabb interjúkból kiderült, hogy a babagondozási szokások jelentősen megváltoztak, de nem tudni, hogy ez mennyire befolyásolta a szobatisztasági szokásokat. Én ebben a blogposztban az 1977-es szokásokról fogok majd beszélni.)

Az árvaház egyik babája

Csordás Ágnes mesélte el nekem a Taita Alapítványtól, hogy hogyan is néz ki a pelenkázás és a szobatisztulás a kenyai árvaházban. Sajnos azt nem tudtam meg, hogy a helyi családoknál ez a folyamat hogyan zajlik, mivel az alapítvány nem látogat családokat. Ági azonban elmondta, hogy a gondozónők helyi anyukák, akik saját babagondozási tapasztalataikat hasznosítják az árvaházban. Nyilván a családban élő gyerekekre több figyelem jut és ebből kifolyólag sok minden másra is (így az ürítésről való gondoskodásra is), de a pelenka nélküli babagondozási szokások itt is megfigyelhetők.

A képeket az alapítvány önkéntesei fotózták nekem az árvaházban. 🙂

“Pelenkás” időszak

Ági azt mondja, hogy az árvaházban csak sima tetra pelenka (külső vízzáró réteg nélkül) van az 1 év alatti gyerekeken vagy az sem. Ez megegyezik az EC “pelus mentes” időszakának öltözetével. Az említett gyakori csere (vagy azonnali) pedig az EC általános alapelve és a szobatisztaság könnyű elérésének egyik alappillére.
Ugyanakkor az egész mögött nincs egy olyan módszer mint az EC, és nincs pelenkán kívüli ürítési lehetőség felajánlása sem – legalábbis az árvaházban.

Sári: Meddig használnak pelenkát és milyet?
Ági: Alapvetően a kicsi, 1 évnél fiatalabb babáknál használnak textilpelenkát. Tetra pelenka és hagyományos háromszög hajtogatás van, aminek a rögzítése nehéz feladat. Biztosítótűt vagy snappy-kapcsot nem használnak rögzítésre, mert elveszne. Megszokták kötni a pelenkát, ahogy tudják, de így sokszor lecsúszik, ezért van, hogy nem is nagyon pelenkáznak.

Nevelőnő vigyáz az alvó babákra

A kenyai Digo törzsnél a korai hónapokban az anya az ideje nagy részét a babájával tölti. Két hetes kor után, amikor tudja vagy észreveszi, hogy a babának ürítenie kell, akkor kiviszi a házból majd egy speciális pózban tartja, és sisegő (“suus”) hangot hallat, amiket a gyermek megtanul asszociálni az ürítéssel. Az újszülött fokozatosan megtanulja jelezni ürítési szándékát, később pedig maga mászik fel anyjára és helyezkedik el az ürítési pózban. – Erre természetesen nincs lehetőség egy árvaházban.

Sári: Akkor pelenka külső nincs is a textilen? (A pelenka külső egy vízhatlan réteggel ellátott, nedvszívó pelus fölé tehető darab.)
Ági: Előfordul, hogy a textil pelenkákra gumibugyit húznak, ha orvoshoz vagy keresztelőre, templomba viszik a gyermekeket. A gumibugyik a hagyományos gumi bugyik. Ezt a textil pelus rá lehet húzni.

Amikor a gumibugyi szót meghallottam, akkor azt hittem, hogy valami retró darabot kell elképzelnem. De aztán megláttam ezt a képet… és a lentebbi videót 🙂 És kiderült, hogy egy teljesen átlagos PUL vagy TPU pelenka külsőről van szó:

Sári: És egyszer használatos pelenkát nem is hordanak a babák?
Ági: Eldobható pelenkákat az ára miatt nem igazán használnak. Azokat csak a kert végében lévő szemétdombon tudják elhelyezni, és a lebomlásuk sok időbe telik (több száz év – a szerk.). Bár rendszeresen égetik a szemetet, de ez sem egy környezetbarát megoldás. Eldobható pelenkát is csak akkor használnak, ha keresztelő van, vagy orvoshoz viszik a gyermekeket. De inkább a gumibugyi a jellemző.

A mai modern mosható pelenkázás az árvaházi módszertől milliószor egyszerűbb. Manapság formázott betétek, kakifogópapír (erre kakil a baba és csak kidobod a kakit a WC-be papírostól), szárazon tartó és ultracuki mintájú, (kakibiztos és pisibiztos) pelenkakülsők könnyítik az anyukák életét… nem is beszélve az automata mosógépről.

Sári: Hogyan történik a pelenkázás? Van ennek valami napi ritmusa?
Ági: A kicsik pelenkázása a gondozónő ágyán zajlik, és teljesen random történik. A gondozónőnek nem csak a babagondozás a feladata, hanem mos, takarít, besegít a főzésbe is. Bizonyos időközönként megnézi a babákat, de sokszor a többi kisgyerek szól, hogy ennek és ennek most éppen tele van a bugyor. Nincs olyan, mint a magyar bölcsikben, hogy gondozási sorrend és hasonlók…

Játékos pillanatok – Fotós: Pályi Zsófia

Sári: Mi a helyzet az egyéb kiegészítőkkel? Hogyan tisztítják le a babákat?
Ági: Nem használnak popsikrémet, popsitörlőt; ha nagy dolog történt, akkor lemossák a babákat. A kaki elég szilárd állapotú és nincs vele gond. Ha betegek, akkor viszont a ruha is olyan lesz. Ezzel a pelenkával lehetetlen megfogni folyós kakit.

A mai mosimamik már csak elöblítik és aztán mosógépben mossák a pelusokat. Kb. mint egy étkezés közben foltossá vált felsőt. Régebben bonyolultabb volt. Emlékszem anyukám még ki is főzte anno (90-es évek) a textil pelenkákat.

Sári: Hogyan mosnak?
Ági: A textil pelust gyakran kell cserélni, és napközben folyamatosan mosni, hogy legyen elegendő. A mosás csak tiszta hideg vízzel, szappannal és drótkefével történik. Van az a nagy, táblában vehető kemény szappan, azzal szoktak mosni.

Sári: Akkor se kifőzés se mosógép?
Ági: Kifőzés nincs, csak amikor van önkéntes, akkor kerül rá néha sor. Folyó hideg vízzel mosnak. Voltak próbálkozások mosógép használatára, ám mivel a víznyomás túl alacsony a hegyekben, és napközben is akadozhat a vízellátás, így ez az eszköz nem bizonyult hatékonynak. A forgótárcsás mosógép jobb megoldásnak tűnt, de annak a vízzel való feltöltése és működtetése okozott problémát.

Pelus elhagyása

Ági azt mondja nincsenek elvek arra vonatkozóan, hogy mennyi idősen kezdik el a kicsik a WC-t használni. A járás megtanulása az a mérföldkő, ami a pelenka végleges elhagyását jelenti.
A digoknál is, amikor a gyerek már 1 éves forma és önállóan tud járni, elvárják, hogy a lakóterületen kívül intézze el a dolgát.

Sári: Meddig pelusos egy kisgyerek, mikor kezdik el használni a WC-t?
Ági: Alapvetően nincsenek elvek, hogy mikor kerül le a pelenka. Aki már megtanult járni, az megy vécére is. Hacsak nem fél a lyuktól, mert vannak olyanok is. Az egy év alattiak sem mindig vannak bepelenkázva, de ez nem egy olyan tudatos módszer, mint amit te említettél (én az EC nyugati formájáról beszéltem – a szerk).
Ha már járnak, akkor ruhában vannak, és ha bepisilnek, bekakilnak, akkor átöltöztetik őket. A járni tudó babákat már csak akkor pelenkázzák, ha orvoshoz viszik őket vagy valahova utaznak velük.

Sári: Hol végzik a dolgukat a gyerekek?
Ági: Az árvaházban kétféle WC van. Az angol WC-t ritkábban használják, meg az amúgy is gyakrabban megy tönkre. A másik egy guggolós WC. A kicsik is a kis lyuk fölé guggolva tanulnak pisilni és kakilni.
Fontos tudni, hogy azon a környéken, ahol az árvaház van, vannak esősebb és melegebb hónapok, de az esős hónapokban sem süllyed a hőmérséklet 15-20 fok alá. Ez azért szerencsés, mert a gyerekek, akiken már nincs pelus, így könnyebben végezhetik a kis és nagy dolgukat a szabadban is.

Szobatisztaság tanulása

Ági elbeszélése szerint a gyerekek a nagyobbaktól és utánzással sajátítják el a szobatisztaságot.
A Digo törzsnél is már az 1-2 hónapos babák gondozásába beszállnak az 5-12 éves lányok. Segédkeznek a baba házon kívüli ürítésében és szobatisztulásában is.

Sári: Ki és hogyan tanítja meg a gyerekeket az ürítés kulturálisan elfogadott helyére és módjára?
Ági: A nagyobb gyerekek tanítják a kicsiket. Akiken már nincs pelenka, a nagyoktól tanulják el hogyan kell a WC-t használni, WC-re járni, pisilni, kakilni. Illetve fürdetésnél nyilván a gondozók is egy picit jobban odafigyelnek rájuk. Szuahéliül az önkéntesek is hamar megtanulják, hogy ha elhangzik a “Tvende csóni!” kifejezés (kiejtés szerint), akkor a közösen játszó kicsik WC-re mennek.

Sári: Vannak -e balesetek, ha igen akkor hogyan kezelik?
Ági: Elég gyakori, hogy a pelenka nélkül maradt apróságok az árvaház valamelyik sarkába vagy oszlopa mellé teszik le a kisebb vagy akár nagyobb védjegyüket. Ha valaki odapisil vagy kakil, akkor a nagyobbak vagy a gondozó hozzák a felmosót és eltakarítják. Semmi különösebb nem történik.

A digoknál nem ilyen elnézőek. Ha a járni tudó gyerek a házban végzi el a dolgát akkor figyelmeztetik, ha megismétli, akkor viszont fizikai büntetésben részesül.

Sári: Az így nevelt gyerekek mikortól lesznek szobatiszta- és ágytiszták?
Ági: Pontosan nem lehet megmondani, hogy mikortól lesz szobatiszta vagy ágytiszta egy árvaházi kisgyerek. Őket az anyukájuk elhagyta, vagy valamilyen trauma érte őket, ezért gyakori, hogy iskoláskorban is még bepisilnek éjszaka. De ennek pszichés okai vannak.

Itthon is minden szülő tapasztalhatja, hogy a kisebb-nagyobb változások visszaesést okozhatnak, így elképzelhetjük mit okozhatnak a traumák.
Mint kapcsolódó érdekesség jegyzem meg, hogy DeVries a digoknál azt figyelte meg, hogy a szobatisztaság késése (a helyi átlaghoz képest) a gondozó negatív attitűdjének, betegségeknek (pl. hasmenés) és néhány esetben a gyermek egyedi karakterének köszönhető.

Gondozónők és önkéntesek

Sári: Kik a gondozónők?
Ági: A gyerekek nagyon jó kezekben vannak az árvaházban, a nővérek és a gondozók nagyon szeretik őket. A gondozónő egy helyi asszony, akinek több, már nagyobb gyereke is van. Semmilyen végzettsége nincsen, Kenyában a szociális képzés még nagyon gyerekcipőben jár. Gyakorlott anyukák szokták elvállalni. És ez így működik is.

Egy nyugodt pillanat az árvaházban

Sári: Mit csinálnak az önkéntesek?
Ági: Nincs folyamatosan magyar önkéntes kint. Nem mondhatjuk el, hogy a gondozónő mellett mindig van valaki. Az önkéntes nem is mindig a babákkal foglalkozik. Például, ha férfi akkor inkább más munkákban vesz részt. A női önkéntesek is eldönthetik, hogy melyik korosztállyal foglalkoznak inkább.
Nincsenek higiéniai előírások, a gondozók saját ösztöneik és tudásuk szerint próbálnak a lehető legjobban ellátni minden gyermeket. Ezekhez a szokásokhoz a kiutazó magyar önkénteseknek is alkalmazkodniuk kell. Az a legjobb, ha megkérdezik, hogy miben tudnak segíteni. Ha például előbb észreveszik, hogy valamelyik gyermek pelusa átázott, akkor megkérdezik, hogy kicserélhetik-e.

Sári: Hogyan lehet valaki önkéntes?
Ági: Ahhoz, hogy valaki önkéntes legyen kinn Kenyában, szükséges, hogy bizonyos számú munkaórát dolgozzon az alapítványnál hazai önkéntesként, így lehetősége nyílik rá, hogy megismerjen minket, és mi is őt. A felkészítés folyamata rendszeres konzultációt is magába foglalja az önkéntes koordinátorunkkal, valamint interjúbeszélgetéseket, ahol találkozhat korábban kint járt önkéntesekkel is.

Bővebb információt a honlapunkon találtok!

Támogasd az alapítványt! 🙂

Köszönöm a Taita Alapítvány Afrikai Gyermekekért munkatársának, Csordás Ágnesnek és az önkénteseinek a cikk megvalósulásában nyújtott segítséget.

“Magyar önkénteseink Kenyában és itthon is egyaránt jelen vannak: egymást váltják Burában, és a legkülönbözőbb munkákat végzik el a gyerekek körül. Itthoni tevékenységünk célja pedig a sokszínű afrikai kultúra bemutatása.”

https://www.taita.info/hu/segitene

Ha egyetértesz az Alapítvány céljaival, akkor lehetőséged van segíteni nekik támogatóként vagy csatlakozhatsz hozzájuk önkéntesként is.

Források: